Resources

Az állatorvosok és az állatorvosi ápolók mentális egészségügyi problémái és öngyilkossági kockázata jól dokumentáltak a szakirodalomban. Az állatorvosi asszisztensekre vonatkozó adatokat azonban figyelmen kívül hagyták. Ezenkívül hiányoznak a portugál állatorvosi szakemberekre vonatkozó információk.

Különböző országokban végzett különböző tanulmányok azt mutatták, hogy az állatorvosoknál jelentősen megnövekedett a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági halálozás kockázata. A német állatorvosok esetében egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a német lakossághoz képest háromszor magasabb a depresszió, kétszer magasabb az öngyilkossági gondolatok és ötször magasabb az öngyilkosság kockázata. Az állatorvostanhallgatók esetében a közelmúltban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban végzett tanulmányok magasabb mentális distresszt jeleztek. A németországi állatorvostanhallgatók körében a depresszióval, az öngyilkossági gondolatokkal és az öngyilkossági kockázattal kapcsolatos empirikus vizsgálatok eddig hiányoztak. Ez a tanulmány a németországi állatorvostanhallgatók depresszióját, öngyilkossági gondolatait és öngyilkossági kockázatát vizsgálja.

A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a demográfiai sokféleség és az állatorvosi szakemberek közötti kapcsolatot a pszichológiai distressz és az öngyilkossági tapasztalatok tekintetében. A tanulmány célja volt továbbá annak meghatározása, hogy milyen demográfiai tényezők állnak kapcsolatban az állatorvosi szakemberek pszichológiai distresszével és öngyilkossági tapasztalataival.

Az 1979 és 2015 között elhunyt állatorvosok adatait az AVMA gyászjelentési és életbiztosítási adatbázisaiból szerezték be, és a halál okainak megállapítása érdekében továbbították az Egyesült Államok halálozási nyilvántartásainak központi adatbázisába. A nyilvántartások megfeleltetésével kapcsolatos kritériumoknak megfelelő elhunytak adatait egy szoftverprogramba importálták az öngyilkossági PMR kiszámításához nemek szerint rétegezve, és közvetve kor, faj és 5 éves naptári időszak szerint standardizálva, 95%-os konfidenciaintervallumokkal.

Az állatorvosként, állatorvosi technikusként vagy technológusként, állatorvosi asszisztensként vagy laboratóriumi állatgondozóként foglalkoztatott elhunytakat, valamint az öngyilkossággal vagy meghatározatlan szándékkal elhunyt állatorvostanhallgatókat a Nemzeti Erőszakos Haláljelentési Rendszer nyilvántartásainak visszamenőleges felülvizsgálatával azonosították. Kiszámították a standardizált halálozási arányokat (SMR) és a 95%-os konfidenciaintervallumokat, valamint összehasonlították a halál mechanizmusait és körülményeit az állatorvosi foglalkozási csoportok között.

Az állatorvosokról köztudott, hogy az általános népességhez képest magasabb az öngyilkossági kockázatuk. A szakma fokozott öngyilkossági kockázatának hátterében álló lehetséges mechanizmusokkal kapcsolatban sok spekuláció született, de kevés empirikus kutatás.

Számos tanulmány kimutatta, hogy az állatorvosok körében megnőtt az öngyilkossági arány. A norvégiai állatorvosok körében 2596 norvégiai állatorvos körében végzett keresztmetszeti, országos felmérésen keresztül vizsgáltuk az öngyilkossági gondolatok és viselkedésmódok önbevalláson alapuló gyakoriságát, valamint az öngyilkossági gondolatokkal és viselkedéssel összefüggő hozzájáruló és független tényezőket (válaszadási arány: 75%).