Állatorvosok és öngyilkosság: A megnövekedett kockázatot befolyásoló lehetséges hatások strukturált áttekintése

Az állatorvosok öngyilkossági kockázatáról és az öngyilkosságot befolyásoló tényezőkről szóló közzétett szakirodalom számítógépes keresése, valamint a más foglalkozási csoportokban és az általános népességben tapasztalható kockázatokkal és tényezőkkel való összehasonlítás alapján strukturált áttekintést készítettek. Az állatorvosok öngyilkossági arányos halálozási aránya (PMR) körülbelül négyszerese az általános lakosságénak és körülbelül kétszerese a többi egészségügyi szakmához képest. Az állatorvosi pálya során lehetséges mechanizmusok összetett kölcsönhatása játszódhat le, ami növeli az öngyilkossági kockázatot. A lehetséges tényezők közé tartoznak a szakmába belépő személyek jellemzői, az egyetemi képzés során tapasztalt negatív hatások, a munkával kapcsolatos stresszfaktorok, az eszközökhöz való könnyű hozzáférés és azok ismerete, a mentális betegségekkel kapcsolatos megbélyegzés, a szakmai és társadalmi elszigeteltség, valamint az alkohol- vagy kábítószerrel való visszaélés (főként a vényköteles gyógyszerek, amelyekhez a szakma könnyen hozzáférhet). A kontextuális hatások, mint például a halálhoz és az eutanáziához való hozzáállás, amely a szakmának a társállatok eutanáziájában és a haszonállatok levágásában való rutinszerű részvétele révén alakult ki, valamint az öngyilkosság “fertőzése”, amely a kis szakmán belül a kollégák öngyilkosságának való közvetlen vagy közvetett kitettségnek köszönhető, további lehetséges hatások. Bővebben ITT olvashat.