Fő eredménymérő Paykel öt tételből álló kérdőív.
Eredmények A norvégiai állatorvosok 27%-a (n=682/2567) érezte úgy az elmúlt évben, hogy az élet nem érte meg az életet, 5%-uk (n=139/2562) komoly öngyilkossági gondolatai voltak, és 0,2%-uk (n=6/2537) kísérelt meg öngyilkosságot. A női állatorvosok szignifikánsan nagyobb gyakorisággal számoltak be öngyilkossági érzésekről és gondolatokról, mint a férfiak. A súlyos öngyilkossági gondolatok esetében a nőknél majdnem kétszer olyan gyakoriak voltak, mint férfi kollégáiknál (6,2% (n=108/1754) vs. 3,6% (n=28/766), χ2: 6,5, p=0,011). A súlyos öngyilkossági gondolatokkal összefüggésbe hozható független tényezők voltak az egyedülállóság (OR 1,76, 95% CI 1,13-2,72, p<0,05), a negatív életesemények (OR=1,43, 95% CI 1,22-1,68, p<0,001) és a mentális distressz jelenléte (OR 2,75, 95% CI 2,14-3,52, p<0,001). Az állatorvosok súlyos öngyilkossági gondolataikat a munkával és személyes problémákkal, kisebb mértékben pedig családi, szociális és egyéb problémákkal hozták összefüggésbe. Közel kétszer annyi nő (53%, n=57/108), mint férfi (28%, n=7/25) számolt be a munkahelyi problémákról, mint a súlyos öngyilkossági gondolataikhoz leginkább hozzájáruló tényezőkről (χ2: 4,99, p=0,03). 4% (n=6/139) a munkahelyi problémákat jelölte meg egyetlen fontos tényezőként.
Következtetések A norvégiai állatorvosok körében viszonylag magas az öngyilkossági érzések és gondolatok előfordulása, beleértve a súlyos öngyilkossági gondolatokat is. A többváltozós elemzésekben az egyéni tényezők fontosabbak voltak, mint a munkával kapcsolatosak, míg maguk az állatorvosok a munkahelyi problémákról számoltak be leginkább a súlyos öngyilkossági gondolatokhoz hozzájáruló tényezőként. A nem és a munkával kapcsolatos specifikus tényezők szerepét tovább kell vizsgálni, hogy jobban megértsük az állatorvosok öngyilkos viselkedésének összetettségét.
Bővebben ITT.
