A férfiak nem jelentkeznek ugyanolyan mértékben az állatorvosi főiskolákra, mint a nők. Az Egyesült Államokban a férfiak 1985-ben a jelentkezők 44%-át tették ki, 1999-ben azonban csak 28%-át(2). Kanadában hasonló nemek közötti változást tapasztaltak az állatorvostanhallgatói jelentkezők körében. Az állatorvosi szakma vonzerejének a férfi jelentkezők számára bekövetkezett relatív csökkenésének, illetve a nők számára bekövetkezett vonzerejének növekedésének okai spekulatívak.
Az állatorvosi szakma elnőiesedésére a következő magyarázatokat hozták fel: (1) a nemi alapon történő megkülönböztetés megszüntetése a felvételkor; (2) a nagytestű állatok kémiai korlátozásának javítása; (3) a női példaképek számának növekedése, különösen a szakma fizikailag kihívást jelentő területein; és (4) az állatorvosokról a könyvekben és a televízióban megjelenő gondoskodó kép(2,3).
A férfiak állatorvoslás iránti érdeklődésének csökkenését a következőkre vezetik vissza: (1) a férfiak vonakodása attól, hogy alacsony vagy stagnáló jövedelemmel járó pályára lépjenek (az állatorvoslásban egy ideje ez a helyzet); (2) a szakma autonómiájának elvesztése (ami a vállalati praxisok elterjedésével függ össze az Egyesült Államokban és a praxistulajdonosok számának általános csökkenésével az alkalmazott állatorvosokhoz képest); és (3) a “trendhatás” (ahogy több nő lép be az állatorvosi pályára, úgy csökken a szakma presztízse, mint férfi foglalkozás)(2,3).
Az állatorvoshallgatók és frissdiplomások körében végzett ausztrál vizsgálat során az állatorvosi pályaválasztást befolyásoló tényezők általában azonosak voltak mindkét nem esetében, de néhány különbségre is fény derült(4). A férfiakat az állatorvosi tanulmányok folytatásában jobban befolyásoló tényezők közül a
Bővebben ITT.